Még sohasem gondolkodtam el azon, milyen is lehet egy hús-vér költő. Amikor irodalomórán Petőfiről vagy Aranyról tanulunk, az ember lánya hajlamos abba a tévhitbe esni, hogy a költészet mára egy kihalt hivatás. Hisz a fontos verseket megírták, ott vannak a tankönyvekben, meg kell őket tanulni és kész. Az, hogy ma is születnek versek, valódi mondanivalóval, élvezetes stílusban, nem igazán van benne a köztudatban. Ha pedig valaki mai költőket emleget, valószínű, hogy egy vékonydongájú, kócos hajú, félhomályos panelkuckóban görnyedő elvont alak jut eszébe, aki barátok nélkül tengeti mindennapjait, és ír.
Nos, néhány napja bebizonyosodott, hogy a fenti jellemzés csupán sztereotípia, ugyanis június 2-án, a Lőrincze Lajos nyelvészprofesszor emlékére rendszeresen megrendezett összejövetelen Bognár Péter költő alaposan rácáfolt minden előítéletre. A vele folytatott kötetlen beszélgetés nagyon érdekes és izgalmas volt, például megtudtuk, miként dől el, hogy valaki író lesz vagy költő (annyit elárulok: nem azon múlik, hogy rövid sorokat akar-e írni, vagy hosszabbakat…), és hogy manapság hogyan indul a pályája egy XXI. századi költőpalántának.
Később a szabad versek kerültek terítékre, felolvastunk pár ilyen művet, majd megbeszéltük, hogy kinek miért tetszett, vagy épp miért nem. Volt, aki a régi, hagyományos szerkezetű versek mellett érvelt, de olyan is akadt a társaságban, aki a kötetlen formában íródott művekben látta meg inkább a szépséget és a tartalmat. A végén persze megállapodtunk abban, hogy a két álláspont jól megfér egymás mellett.
Végezetül korunk legdivatosabb műfajára, a slam poetry-re terelődött a szó, amely még nem teljesen kitaposott ösvénye az irodalomnak. A mindennapok krónikájának is mondhatnánk, hiszen vélemény, vers és humor keveredik benne, művészetté nemesítve mindazt, ami első hallásra talán hétköznapinak tűnik. Az osztály tapasztaltabb „slammer” diákjai rögtön meg is osztották velünk a műfaj sajátosságait, fortélyait.
A végén sokan csodálkoztunk, milyen hamar elmúlt ez a háromnegyed óra. Közben jól szórakoztunk, bepillantottunk a költészet világába, és még magunkról is megtudtunk pár fontos dolgot. Például azt, hogy verset olvasni nem csak múltszázad-béli íróklasszisoktól érdemes. Csak az előítéleteket kell kint hagyni a folyosón…
