Finnország - 2010 | Magyar - Angol Tannyelvű Gimnázium és Kollégium

Írások a Finn - Magyar Projektről

(Az utazás a COMENIUS (külső hivatkozás) Iskolai együttműködések pályázaton elnyert támogatásból valósult meg, 20 diák és 2 tanár részvételével)

Utazás előtt

Iskolánk már több hónapja egy különleges diákcsere programra készül. Húsz tanulónak lehetősége van arra, hogy 12 napot a Finnországban lévő testvériskolánk tagjaival tölthessen el. A tanulmányi útnak nemcsak fontos nyelvtanulási szerepe van, hanem egy közös projekten is dolgozunk: egy finn újság íróiként és szerkesztőiként fogunk tevékenykedni. Ez a kirándulás jó lehetőség az angol nyelv társalgási gyakorlására és az újságírással való megismerkedésre.

A projekt 3 részből áll. Először gimnáziumunk tanulói utaznak ki Finnországba. Április 11-én a budapesti Ferihegyről indulunk Helsinkibe, ahol még egy 600 km hosszú vonatút vár ránk. Egy csendes kisvárosban családoknál leszünk elszállásolva. Lehetőség szerint, 1 vagy akár több fő is kerülhet 1-1 családba. Az első témánk a környezetvédelemmel áll kapcsolatban, ezért különböző cikkeket írtunk és fotókat készítettünk a gyönyörű balatoni tájról. Ám a kinn töltött idő alatt nemcsak a kemény munkának veti alá magát szorgos kis csapatunk, hiszen finn barátaink különleges programokkal színesítik meg napjainkat. A várhatóan élménydús utazásból április 22-én fogunk visszaérkezni, remélhetőleg épen és egészségesen.

Októberben újra Finnországba utazunk, amikor a rasszizmus lesz a fő témánk. Az utolsó alkalommal, azaz 2011 tavasszal fognak ellátogatni hozzánk kedves finn ismerőseink. Ekkor a médiával kapcsolatban fogunk írni. A finn tanulók a kollégiumban, illetve néhány családnál lesznek elszállásolva.

A közös programok segítségével megismerkedünk a finn kultúrával, szokásokkal, ezáltal gyakoroljuk az iskolánk által képviselt angol nyelvet és sok izgalmas programban veszünk részt.

(Kellei Szimonetta)

  

Elmúlt a tél. Az idő verőfényes, nincs felhő az égen, mindenki örül, hogy magunk mögött hagytuk a fagyokat. De van egy része a világnak, ahol örök hideg van. Fent északon az Ezer Tó országát most is hó borítja.

A Kéttannyelvű Gimnázium diákjai viszont gépre szállnak, hogy eljussanak Finnországba. A jelentkezők száma több mint múlt évben, de ezúttal is a finn kisvárost, Kalajokit, látogatják meg. Persze nem csak nyaralni – vagy inkább telelni – mennek, dolgozni fognak keményen. A Comenius cserediák program keretében pályázati munkát készítenek, történetesen egy újságot, amit magyar és finn diákok szerkesztenek. Ehhez a huszonkét fős csapatra van szükség, illetve pár jó ötletre, amikből sosincs hiány. A feladat már az utazás előtt elkezdődik. Magyarország környezetvédelméről, időjárás változásairól, vizeiről illetve a nukleáris energiáról szóló cikkek és képek kerülnek majd a lapba. Mindenki magkapta a saját témáját. Akár a hárskúti megújuló energiáról, a Dunáról, a paksi atomerőműről vagy a Balaton halairól van szó, mindannyiuk munkája hozzátesz valamit a végeredményhez. Az oldalakat pedig színes képek - panoráma a gimnáziumból, egy cseresznyefaág változása hónapról hónapra, a magyar tenger vizéről visszaverődő napfény és még sok más – díszítik majd és teszik még érdekesebbé. Az itthon összegyűjtött anyagokat, angol nyelven továbbítják Finnországba, ahol saját nyelvükre is lefordítják és megjelentetik. Kint a lap összeállítására kerül sor egy rendes szerkesztőségben, angol nyelvű írásokkal. Izgalmas feladat, sőt, nem kizárt, hogy a csapat tagjai egy finn nyelvi kurzuson is részt vesznek majd.

Egy szó, mint száz, kint tartózkodásuk április 11-től 22-ig, nem csak a szórakozásról fog szólni. De biztosak lehetünk benne, hogy egy remek csapattal és finn barátaink segítségével minden simán megy majd.

(By Somi)

Finnországból jelentkezünk!

Az Ezer Tó, a Finlandia illetve a Tejet Tejjel Ivók országába látogatott csoportunk a Balatonalmádi Kéttannyelvű Gimnázium és Kollégiumból, a Comenius cserediákprogram keretében. A tizenhárom nap alatt sok érdekes dolgot tapasztaltunk.

Pestről repülővel Helsinkibe, majd onnan busszal jutottunk az ország északkeleti részén található kisvárosba, Kalajokiba. A buszút „röpke” nyolc órás volt, mindannyian hullafáradtan botorkáltunk csomagjainkkal hostjaink után, akik elénk jöttek az éjszaka közepén, hogy mindenkit hazaszállítsanak. Szerencsés kezdése volt kint tartózkodásunknak a csodálatos északi fény, ami a csillagos égről nézett le ránk. A hőmérséklet nulla fok fölött tartózkodott, az emberek kedvesek és segítőkészek voltak. Minden a tervek szerint haladt, másnap pedig irány az iskola, ahol szembesültünk igazi feladatunkkal, a pályamunkával.

Egy valódi, színes magazin szerkesztése nem könnyű dolog. Ráadásul mindenkinek ez volt az első alkalom, hogy szembenézzen egy ilyen feladattal. Minden kezdet nehéz – ennek megfelelően nem minden ment úgy, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva. Témánk nem volt más, mint a környezet, finn és magyar szemszögből. Sor került különböző interjúkra, vízszennyezésről, nukleáris energiáról, illetve ellátogattunk egy helyi újság szerkesztőségébe is, ahol értékes információkat szereztünk. Ha problémák adódtak, megoldottuk őket és végül elkészítettük a Face to Face (~Szemtől Szemben) címet viselő újság első példányát, amit további két rész követ majd, a médiáról és a rasszizmusról.

A munka igazán tanulságos volt, sokat tudtunk meg a finn emberekről, szokásaikról, életszemléletükről. Jártunk füstszaunában és fürödtünk jeges tóban, láttuk a befagyott tengert és megtanultuk, hogy a Salmiakki nem tesz jót az ízlelőbimbóknak (~finn „édesség”, fekete színű, talán a medvecukorhoz hasonlíthatnám).

Szerencsésnek érzem magam, hogy az utazók közt lehettem, hiszen rengeteg új embert ismertünk – és szerettünk – meg. Magyar és finn diákok közös erővel dolgoztak az ügyön, hogy elkészüljön a magazin és a két hét után már senki nem tekintette idegennek a másikat. Közös nyelvünk az angol volt, de számtalan finn kifejezést tanultunk. A legviccesebb talán a ’perse’, ami finnül egészen mást jelent, mint nálunk (~fenék). De ha nem is tudtuk száz százalékosan kifejezni magunkat szavakkal, mindig segítettek a gesztusok, egy mosoly vagy egy jelentőségteljes pillantás. Talán ez volt utunk legszebb része, megtanulni megérteni egymást, odafigyelni egymásra.

A hazajutás csúszott két napot, köszönet érte az izlandi vulkánnak, de nem ez jelentette az igazi problémát. Ugyanis ahhoz, hogy elérjük Magyarföldet, két napot kellett egy buszon töltenünk, ami Kalajokiból indult. Ezt egyedül egy rövid hajózás szakította meg, amit követően Tallinból folytattuk a ’Eurotripet’ hazáig. Mondanom sem kell, ez a kirándulás nem kapott jó pontokat.

De minden nehézség ellenére, hiányzik Finnország. A rengeteg mindent, amit ott kaptunk, nem felejtjük el. De a project munkának pedig még bőven nincs vége! A magazin folytatását online fogjuk megkísérelni, ennél a lépésnél mindenki a saját országában ténykedik majd. A harmadik, utolsó részt pedig Magyarországon szerkesztjük, finn barátaink társaságában. Rakastaan sinua, Suomi, remélem, még találkozunk!

(By Somi)

A tejivók és az ezer tó országa

2010. április 11. vasárnap

10.53. Már/még a repülőtéren. A balatonalmádi Magyar-Angol Tannyelvű Gimnázium 20 tanulója várakozik arra, hogy felszálljon a Helsinkibe induló repülőre és Kalajokiban tölthessen 11 csodálatos napot.

Vigyázz Finnország, jövünk :)

12.02. Ééés az első repülésem! A repülők valahogy nagyobbnak és kényelmesebbnek tűnnek a filmekben, de így is nagyon izgalmas. Alattunk a felhők, süvítünk, mint a szél. Vagy talán még annál is gyorsabban? A kis képernyő most írta ki, hogy 820km/h-val repülünk. Nem semmi!

16.46. In Finland. (Finnországban.) Elkezdődött a 8 órás buszút Kalajokiba. Egyáltalán nincs olyan hideg, 8 fok van Helsinkiben.

Április 12. hétfő

00.12.And finally I’m here. (És végül itt vagyok.) Fogadócsaládom, Hennáék háza szép nagy, és minden valamire való finn lakásban megtalálható a szauna. :D

15.05. The first day in the school. I’m getting used to speaking only in English. (Az első nap az iskolában. Kezdem megszokni, hogy csak angolul beszélhetek.) Ezen a héten egy magazint kell szerkesztenünk közösen a finnekkel, a környezetvédelem témájában. Az én csoportomnak az időjárásról kell képeket készítenie, amire már előre felkészültünk Magyarországon sok-sok természetfotóval.

18.53. facebookon keresztül Helyzetjelentés Finnországból: nincs is olyan hideg, mint vártuk, de azért mutatóba maradt nekünk egy kis hó. A finnek kicsit csendesebbek, mint mi, és nem beszélnek olyan sokat, vagy csak én vagyok hangos és beszédes? :D

22.01. Az első szaunázásom. A szauna minden finn fürdőszoba része. Ami a legjobb: szauna, hó, szauna, hó.

Eddigi megfigyeléseim a finnekről:

1. mindig, mindenhez tejet isznak. Reggel, ebédidőben és vacsorára is. Az ebédlőben mindenkinél 2 pohár volt: egy a tejnek, egy pedig a víznek. Amikor pedig vacsoráztunk, még a husihoz és a salátához is tej volt.
2. szeretnek a latyakban sétálni és az összes pocsolyába belelépnek.
3. mindenhová biciklivel mennek és a biciklit csak úgy az utcán hagyják lezáratlanul, amíg suliban vannak vagy dolgoznak. Ezt próbáljuk meg Magyarországon!

Április 14. szerda

8.00. Tegnap délután már nem volt időm írni. Iskola után beültünk egy büfébe enni. A pizza hihetetlenül drága, egy sima sonkás-sajtos pizza annyiba került, hogy itthon két full-extrás pizzát tudtam volna venni az árából.

A délutánt a himankai ifjúsági centrumban töltöttük. Nagyon szép hely, ahol a fiatalok értelmesen tudják élvezni a szabadidejüket. Lehet biliárdozni, csocsózni, pingpongozni. Van PlayStation, Wii, és karaoke is. Ilyen helyek kellenének Magyarországra is, akkor talán a fiatalok nem lennének állandóan az utcán és nem a kocsma lenne az első számú találkozási hely. Igaz, az is kérdés, meddig lenne meg a plazmatévé, vagy épp kinek tetszene meg az egyik videójáték annyira, hogy otthon is élvezni szeretné.

Április 15. csütörtök

9.53. Már csak egy hét. Egész gyorsan telik az idő. Tegnap elvittek Henna szülei kirándulni a környékre, megnéztem az összes krumpliföldet és folyót Himanka közelében. A tenger még mindig be van fagyva, a sziklákról ugráltunk le, és egy csomó fényképet készítettünk.

Este igazi finn szokásban volt részem: szauna és kolbász. A kandallóban sütögettem a kolbászkát, nagyon finom lett.

23.37. Finnországban nagyon szigorúak az alkoholra vonatkozó törvények. 18 év alatt tényleg nem adnak ki semmilyen alkoholos italt, nem várakozhatsz italbolt előtt a barátaidra, mert akkor őket sem szolgálják ki. És ami a legfurcsább: a 20% feletti alkoholtartalmú italokat csak 20 éves kor felett lehet megvásárolni.

Az élményfürdőkben csak meztelenül lehet használni a szaunát, a finnek váltig állítják, hogy így sokkal higiénikusabb, mintha fürdőruhában lennének, hiszen azon rajta maradnak a baktériumok. Logikus, nem? :D

Egyik útitársam, Atesz 18. szülinapját a finn McDonaldsban, a Hesburgerben ünnepeltük. Hihetetlen, hogy mennyire drága minden, de itt a fizetések is igazodnak az árakhoz.

Április 16. péntek

8.55. Let’s learn some Finnish! (Tanuljunk egy kicsit finnül!)

 Finn tanulás közben igazi bábeli zűrzavarban volt részünk: mi, magyarok finnül tanultunk, a tanulónyelvünk az angol volt, eközben egyik kedves osztálytársam, Big, talált egy német cd-t és azt hallgattuk háttérzenének. :D

9.15. facebookon keresztül Na, ennek a vulkánnak is most kellett ám kitörnie! Mi lesz velünk itt a hidegben? Csütörtökön haza szeretnénk menni! Anyu, Bogi, András, Fanni, Marci, csajoook<3

Április 17. szombat

11.31. After having a great party. (Egy nagyon jó buli után.) Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a finneknek nem ízlett a jó magyar házi pálinka.

További megfigyeléseim vendéglátóinkról:

·        mindenki szipog, nem használnak zsebkendőt.

·        Soha nem mondják, hogy ’egészségedre’. Ha tüsszentenek, a mi ’bless you”-nkra sem reagálnak.

Április 18. vasárnap

23.59. Reggel a hó miatt törölni kellett a közös kolbász sütős, kirándulós napunkat. Helyette finn fogadóink megint összefogtak és elmentünk korcsolyázni, a testmozgás után pedig még egy hokimeccset is megnézhettünk.

Kedvencem a finnekben: szeretnek kártyázni. Elég vicces helyzetek alakulnak ki, amikor a Big meg én próbáljuk elmagyarázni a rikiki, a kentkupé vagy kamu (svindli) szabályait angolul, hogy nyelvrokonaink is megértsék, és tudjanak velünk játszani.

Április 19. hétfő

10.36. Az első igazi tanulós nap a suliban. A finn osztályzás 4 és 10 között történik, a 4 a legrosszabb, a 10 a legjobb. 6 hetes periódusban tanulnak, utána egy hetes szünetet kapnak, ami most éppen a mi érkezésünkre esett. A legfurcsább az, hogy az órák nyitott ajtók mellett zajlanak, és nincsen csengő, így a diákok általában mindig késésben vannak.

23.56. Iskola után megrendezésre került a Finland vs Hungary floorball és foci mérkőzés. A finnek egyik kedvenc sportja a floorball, így kikaptunk 5:2-re, viszont fociban a magyarok nyertek 7:3-ra, így összesítésben jobbak vagyunk. Igazi rangadó volt!

Ma egy igazi top secret programban vehettünk részt. Egy tradicionális finn szaunában szaunázhattunk, ahol még a tüzet is láttuk, a szauna mellett pedig volt egy befagyott tó, rajta egy lékkel. Mindenki kitalálhatja, hogy szauna után megmártóztunk a 4 fokos vízben. Felírtuk a hátunkra szénnel 1-1 betűt, sorba álltunk és kiraktuk azt, hogy szauna. :)

Április 20. kedd

19.26. Meglátogattunk Kokkolában egy nyomdát, láthattuk egy újság készítésének folyamatát lépésről lépésre. Utána pedig minden lány álma, legyen az finn vagy magyar: vásárlás!

Április 21. szerda

9.55. Szombat reggelig ragadtunk itt Finnországban. Busszal kell hazamennünk, ami 2 egész napig fog tartani. Még sosem kellett buszon aludnom. Hiányoznak az otthoniak.

20.53. Azért ma sem maradtunk program nélkül. Délután bowlingozni voltunk, uv fényes pályával és golyókkal, disco zenével.

A buszközlekedés Finnországban sem a legjobb. Bowling előtt és után is több,mint egy órát kellett várnunk.

Április 22. csütörtök

20.20. Ha nem tört volna ki a vulkán, már otthon lennénk.

Suliidőben elmentünk sétálni Kalajokiba. Megnéztük a folyót, aminek a partján még most is jégtáblák vannak és meglátogattuk a kalajoki városházát, ami a város legmodernebb épülete. Kicsit ki is rí a sok fából készült ház mellől impozáns méretével és hatalmas üvegablakaival. Bemehettünk a tárgyalóterembe is, ahol a város első emberei a legfontosabb döntéseket vitatják meg.

Tanítás után a finnekkel közösen beültünk a suliban található előadóterembe, ami egy mini mozinak felel meg, és megnéztük a John Tucker must die (Dögölj meg, John Tucker) című filmet.

Április 23. péntek 

17.44. facebookon keresztül Most már tényleg itt az ideje a búcsúpartynak!

Április 24. szombat

10.06. facebookon keresztül Akkor már indulhatunk is haza!

16.32. Kis csúszással végre elindultunk haza fél 2-kor. Azért már az indulásnál akadtak problémák: a busz 11 embert elfelejtett felvenni. A félreértés abból adódott, hogy a magyar sofőrök nem tudták, pontosan melyik benzinkútnál vagyunk, mi pedig nem akartunk fagyoskodni a szállingózó hóban, így bent vártunk. De a lényeg az: végre úton vagyunk! Ahogy szálltunk fel a buszra és búcsúztunk el a finnektől, rájöttünk, mennyire a szívünkhöz nőttek ez alatt a két hét alatt, és hogy mennyire fognak hiányozni. Senki sem szipog a buszon, és már nem kell angolul beszélnünk. Még vár ránk egy közel 38 órás buszút, át fogunk haladni nemcsak Finnországon, Észt- és Lettországon, de Litvánián, Lengyelországon, Csehországon és Ausztrián is, mire hazaérünk. Otthon szüleink már várnak minket húslevessel, gulyással, rántott husival, nokedlis pörkölttel és palacsintával kinek-kinek szájíze szerint.

Közel két hetes finnországi tartózkodásunk eseményei a csoport tagjaival maradnak emlékek, fényképek, írások és kis emléktárgyak formájában, örökre. Egy dologban biztos vagyok: We’ll miss Finland! (Finnország, hiányozni fogsz!)

A finnországi utazásunk nem jöhetett volna létre a Comenius program, Kovácsné Fodor Veronika, Perczel Ildikó, William O’Gorman és Riku Saksholm nélkül. Az összes csoporttársam nevében mondhatom: köszönjük!

(Kázsmér Dóri 11.A)

(Magyar-Angol Tannyelvű Gimnázium, Balatonalmádi)

És végezetül egy pár fénykép az utazásról...

Képek