Gólyatábori pillanatok
Gólyatábor 2020 – egy gólya szemével
Vasárnap reggel tíz óra előtt, mikor megérkeztem már ott sorakoztak a leendő osztály-, illetve évfolyamtársaim. Lázmérés, kézfertőtlenítés, sminklemosás és egy kis útbaigazítás fogadott minket az előtérben. Lefotóztak minket az udvaron, hogy a tanárok megismerjék az arcunkat, majd felmentünk az öltözőbe, hogy felvegyük a jelmezünket. Az ókori görög hangulat érdekében mindenki lepedőből vagy egy hosszú fehér pólóból készült tógába öltözött, ezután kimentünk a sportpályára. Az évfolyamot 6 csapatra osztva megkezdődtek a programok. Először egy közös játékkal kezdtünk a pályán, amit kisebb-nagyobb sikerrel, de végül megoldottunk. Délig a csapatok a vezetőikkel elvonulhattak beszélgetni. Abban az egy órában megismerhettük egymást és a 11.-es csoportvezetőinket, kérdezhettünk az iskoláról, a tanárokról és a kollégiumi életről. Ezután az ebéd következett. A csapatok összegyűltek a díszudvarban, és mindenki elfogyasztotta az ebédjét, majd megtudtuk, mi fog következni. A csapatvezetők összehívtak minket, hogy elmondják a feladatokat. Kaptunk öt teljesen különböző szót, amivel egy görög témájú, pár perces színdarabot kellett kitalálni, majd este előadni. A mi csapatunk szavai: a Lili, a debreceni tankcsata, a kutya, a futás és a paprika voltak. Egy rövid kreatív idő után elindultunk a következő programra, a városnézésre. Elmentünk olyan fontos helyekre mint a strand, az egészségház, vagy épp a buszpályaudvar, ahol izgalmas feladatok vártak minket. Mikor visszaértünk, mindenki nekiállt a színdarabnak és az időközben feladatként kapott görög témájú tiktok videó készítésének. Elérkezett a vacsora ideje. Mindenki jó hangulatú beszélgetés közben megette a finom paprikás krumplit. Miután végeztünk az evéssel, összegyűltünk az aulában és megnéztük, majd csapatonként pontoztuk a tiktok videókat és a színdarabokat. Mindenki nagyon vicces és kreatív produkciókat prezentált. Az estét pedig egy kis Just Dance-szel zártuk.
Elérkezett a hétfő reggel. Ismét magunkra öltöttük a tógát és kimentünk a pályára. Egy kis reggeli tornával kezdtünk, ami többek között futásból, guggolásból, ugrálásból állt. Majd következett a kidobós. Rengeteg jó hangulatú menetet játszottunk le együtt. Ezután meglepetés-ebédet kaptunk a kedvelt gyorsétteremláncból. Egy kis pihenés, beszélgetés és készülődés után megkezdődött a délutáni programsor. Visszarendeződtünk a csoportjainkba, majd együtt állomásról-állomásra járva bemutatkoztunk a leendő patrónusainak. Mind a társainkról, mind a 11-edikesekről nagyon sok érdekes információt tudtunk meg. Elérkezett a délután négy óra, a kollégisták visszavonultak a kollégiumba, a bejárósok pedig hazamentek, és mindenki tűkön ülve várta a másnapi iskolakezdést.
Én nagyon jól éreztem magam a gólyatáborban. Egész idő alatt jó hangulat volt. A nagyon fullasztó hőségtől eltekintve minden tökéletesre sikerült. A nulladik évfolyam nevében szeretném megköszönni mindenkinek, aki közreműködött a 2020-as gólyatábor szervezésében.
Bódiss Alexa 9knyB
BESZÁMOLÓ A 2020-AS GÓLYATÁBORRÓL
Ha bármilyen formában szóba kerül a gólyatábor, önkéntelenül elkezdek vigyorogni, mert felvillannak a saját gólyatáborom emlékei… A rekkenő hőség, az izzadtságszag, hogy ragadtunk a ránk ragadt borotvahabtól, málnaszörptől, és tejszínhabtól… Hogy holt fáradtan baktattunk fölfelé a rendőrség előtt, a csoportvezetőm mosolyára, ahogy kipattan az agyából az ötlet, hogy tartsunk egy futóversenyt és az első kettő nem guggol 15-öt…(:D-adm-) A másnapra besavasodott izmokra, a rekedt torokra… Felmerül a kérdés, hogy miért vigyorgok ezeken, hiszen kész kínzásnak hangzik. A válasz egyszerű: azért csalnak mosolyt az arcomra ezek az emlékek, mert jó volt.
Jó volt kis nulladikosként megjelenni a suli előtt, izgatottan, félénken, hogy az elkövetkező gimis évek milyenek lesznek, milyen közösségbe kerülök. Jó volt, hogy annyi ember várakozott az aulában, és egyfajta lazaság és nyitottság lengte körül a szervezőket. Jó volt, hogy az évfolyamtársaim szemében is ott csillogott az a lelkesedés és izgalom, amit én is éreztem. Jó volt a feladatokon együtt átszenvedni, jó volt rajtuk nevetni, jó volt, hogy a csoportvezetők nyitottak voltak felénk, és nem egy elvégzendő feladatként tekintettek ránk. Jó volt egy csapatnak a tagja lenni, és együtt lenni az évfolyamommal. Jó volt érezni, hogy igen, ez itt tényleg egy közösség, olyan, amilyennel ritkán találkozik az ember.
Az iskola első napjain is nagyon sokat dobott, hogy valamennyire összerázódott a társaság, sokkal kevésbé voltam megfeszülve, könnyebben tudtam barátkozni, szinte bárkivel.
Szerettem volna továbbadni ezt az élményt, mert nekem például nagyon sokat jelentett, hogy így kezdhettem a gimis éveimet. Azáltal, hogy ebben az évben részt vehettem szervezőként a táborban azt a felemelő érzést is megkaphattam, hogy tehetek valamit a közösségért. Hogy adhatok valamit a kis nulladikosoknak, egy szeletet abból a közösségélményből, amit én is kaptam annak idején, és ami annyira sokat jelentett nekem.
Közben végig jól éreztem magam. A karantén után jó volt látni az évfolyamtársaimat, beszélgetni velük, és szerintem kitűnően tudtunk együtt dolgozni is. Jó volt látni azt is, hogy a megszeppent kis nulladikosok hogyan oldódtak fel a programok előre haladtával, azt, hogy egyre többet mosolyogtak, egyre nyitottabbak, vidámabbak és magabiztosabbak lettek. Látszódott rajtuk, hogy egyre jobban egy csapattá, egy közösséggé kovácsolódnak, hogy elkezdtek bízni magukban, egymásban, de ami a legfontosabb, bennünk is.
Persze voltak kisebb-nagyobb bakik, de a hangulat végig jó volt, a programok érdekesek és változatosak voltak, és ahogy láttam, mindenki beletette saját maximumát a dologba.
All in all, én abszolút pozitív élményekkel lettem gazdagabb, mert nem csak a nulladikosok évfolyamát tudtuk a gólyatábor által erősebbé kovácsolni, hanem a miénket is.
Járosi Sára 11A-s szervező
