DLSB-s diákok Kínában képviselték Magyarországot
A balatonalmádi Magyar-Angol Tannyelvű Gimnázium és Kollégium robotika-csapata idén sem maradt le a nemzetközi versenyek listájáról: a tavalyi washingtoni bemutatkozás után ezúttal a World Robot Olympiad (WRO) által rendezett World Adolescent Robot Contest (WARC) nevű versenyre látogattak el, nem is akárhova: egy ötnapos pekingi kitérővel Guiyangba, Kína egyik leggyorsabban fejlődő informatikai központjába. A csapat a tíz nap alatt temérdek tapasztalatot gyűjtött, amit – a csapat kapitányaként -- ebben a cikkben meg is próbálok osztani a kedves Olvasóval.
Talán az egyetlen próbatétel az oda- és visszavezető utazás volt, ami egyenként több mint egy fél napot ölelt fel, nem számítva az átszállások közti időt. Szerencsére a reptérre menet és a reptérről volt fuvarunk, ez jóval megkönnyítette a dolgunkat, főleg Kínában. Az öt szabadnapunkat a verseny előtt Peking külvárosában töltöttük. Innen metróval közlekedtünk mindenhová, egy-egy ilyen út akár két órán át is tarthatott, ami egy 24 milliós lakosságú városban nem meglepő. Az eligazodásban segítettek kínai ismerőseink, nélkülük lehet, hogy elvesztünk volna, de az biztos, hogy nem tudtuk volna megértetni magunkat senkivel sem.
Első városnézős napunkat a híres Tiananmen, azaz Mennyei Béke Tér meglátogatásával töltöttük, és itt szembesültünk először a kínai konyhával is, ami aztán végigkísért minket az út hátralevő részében. Személy szerint én Kínának ettől a részétől féltem a legjobban, mivel Magyarországon nem rajongok az ázsiai étkekért, de a koszt felülmúlta a várakozásaimat: a hihetetlenül csípős ételeken és a leveseken kívül nagyon sok finom fogást is találtunk. Még ezen a napon betértünk egy forgalmas sétáló utcáról nyíló sikátorba, ahol többek közt fortyogó italokat, mindenféle szuvenírokat, sült szöcskéket és elevenen megsütött skorpiókat árultak, mindezt a helyi lakosság önfeledten fogyasztotta (mi nem voltunk elég bátrak hozzá).
Az időjárás ebben az öt napban nem kedvezett nekünk, mivel amikor nem 95%-os volt a páratartalom, akkor az eső esett, a napot pedig a szmogtól egyszer sem láttuk. Így történt második napunkon is, de ez nem tántorított el minket attól, hogy ellátogassunk a 798-as utcára, ami galériáiról és utcai művészetéről híres. Sajnos a már említett körülmények miatt hamar vissza kellett fordulnunk, de tanúi lehettünk a helyi közlekedés kaotikusságának, ami egyebek közt teljesen mellőzi a KRESZ-t és a higgadtságot: a fülünk a nap végére már csengett a dudaszótól. Az itteni speciális járművek, amik egy három keréken guruló hűtőszekrényre hasonlítanak, hihetetlen mutatványokat hajtottak végre az autók között, a gyalogosok közt és egymással szembemenve is. Érdekes volt viszont látni, hogy a legtöbb autó és a buszok Kínában már elektromosak vagy hibridek, ezzel is próbálnak segíteni a várost teljesen beterítő füstfelhőn.
Kirándulásunk következő állomása a hajdani császár nyári palotája volt. Ez egy kis éden a város házai között. Három nagy hegyre épült ezelőtt 350 évvel és máig megőrizte szépségét: mindenfelé aranyozott faldíszítések, jáde berakásos mozaikok és gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. A hely egy kisebb városhoz hasonlít: van két temploma, egy-egy hálóhely a császárnak és a császárnénak, ezek között barlangok és egy kis patak biztosít átjárást. Másik úti célunkhoz aznap nem sikerült eljutnunk, mert sajnos a Tiltott Városba minden jegy elfogyott érkezésünk idejére.
Utolsó napunkat Pekingben a Nagy Fal meglátogatásával töltöttük. Itt viszont örültünk a párás időnek: gyönyörű látvány volt nézni, ahogy az erdőből a meleg vízpára felkúszott a meredek hegyoldalakon. Két teljes órát töltöttünk a falon, de még ez is kevésnek bizonyult, hogy elérjük a 21200 kilométerre lévő végét. Másnap hajnalban indult a gépünk a verseny helyszínére, Guiyangba.
A következő öt nap a versenyről szólt. A csapatban mindenki a legjobb teljesítményét nyújtotta, de sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Robotunk rendszeresen meghibásodott. Ennek ellenére levontuk a tanulságot és sokat tanultunk, hogy legközelebb ilyen ne forduljon elő. Találkoztunk olyan csapatokkal, akikkel tavalyi versenyünk alatt ismerkedtünk meg (az ausztráloknak be sem kellett mutatkoznunk), valamint kínai csapatokkal is összebarátkoztunk (a házigazda csapattal levelező kapcsolatot tartok). Minden csapat segítőkész és barátságos volt, így nem volt nehéz új ismerősöket szerezni.
Látogatásunkat Guiyangban a régi városrészben zártuk. Ez a rész megőrizte középkori jellegét, habár ma az utcákon kosárfonók helyett ajándékboltok sorakoznak. Itt megismerhettük, milyen volt az élet régen, mi pedig cserébe hagytunk egy tízforintost a szerencsehozó kútban a sok egyjüanos között. Aznap még útba ejtettük a város parkját, ahol pandákat néztünk és a szabadon futkosó majmokat etettük. A másnapi hazaúton ezek után senkinek sem volt gondja az alvással, sőt, a 14 szabad óránkat Sanghajban is mindenki átaludta, akár a földön is.
Nekem ez az út felejthetetlen volt és mindannyiunk sok tapasztalattal gazdagodott. Ugyan a végére kicsit hiányzott egy jó húsleves, de nem mindennapi élmény volt megismerni egy teljesen más történelemmel és kultúrával rendelkező országot. Remélem, a legközelebbi nemzetközi versenyünk jobban sikerül és sok ilyen lehetőségünk lesz még a bemutatkozásra és megmérettetésre.
Hujber Ákos csapatkapitány, 11A osztályos diák
